Az általános forgalmi adóról
szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: áfatörvény) 16. §-a alapján a
termék értékesítésére, szolgáltatás nyújtására nincs befolyással, ha az
szerződéskötés, jogszabályi rendelkezés, bírósági és más hatósági határozat
(végzés) alapján, illetőleg árverés útján történik.
A hivatkozott rendelkezés
alapján, amennyiben az adóhatóság által foganatosított árverés keretében a
végrehajtás során lefoglalt vagyontárgyat értékesítenek, akkor ez az általános
forgalmi adó rendszerében – az áfatörvény 9. §-a szerinti –
termékértékesítésnek minősül, feltéve, hogy az adós az általános forgalmi
adónak egyébként alanya.
Azokban az esetekben tehát,
amikor az adós nem adóalany személy, szervezet, akkor áfa kötelezettség az
árverés során történő értékesítéssel kapcsolatban nem merül föl.
Amennyiben azonban az adós az
általános forgalmi adónak alanya, akkor az ő vagyontárgyára folytatott
végrehajtás során történő árverési értékesítést az áfatörvény 9. § (1)
bekezdése szerinti termékértékesítésnek kell tekinteni. Az áfatörvény
alkalmazásában ezt a termékértékesítést minden esetben az adós teljesíti az
árverési vevő felé, azaz az adós és az árverési vevő között jön létre
adóztatható tényállás. Az általános forgalmi adó szempontjából az árverés
szervezője ezekben az esetekben sosem tekinthető úgy, mint aki saját nevében
teljesíti az értékesítést.
Az adóhatósági végrehajtás során
figyelemmel kell lenni az áfatörvény 142. § (1) bekezdés g) pontjára is, amely
szerint fordított adózás alá eshet a vállalkozásban tárgyi eszközként használt
termék és egyéb, a teljesítésekor szokásos piaci árát tekintve 100 000
forintnak megfelelő pénzösszeget meghaladó termék értékesítése, ha az
értékesítő adóalany felszámolási vagy bármely más, fizetésképtelenségét
jogerősen megállapító eljárás hatálya alatt áll.
Az adóhatóság által foganatosított végrehajtási eljárást
olyan eljárásnak kell tekinteni az áfatörvény vonatkozásában, amely
fizetésképtelenséget jogerősen megállapító eljárás.
A fordított adózás alkalmazása
azonban csak akkor jöhet szóba, ha az árverési vevő áfa-alany (ide nem értve az
alanyi adómentes adóalanyt, valamint a kizárólag mezőgazdasági különös adózási
jogállású adóalanyt), vagy eva-alany (ld. áfatörvény 142. § (3)-(4)
bekezdések).
Mindezek alapján, amennyiben az adós az áfának alanya, vagy
eva-alany, és az áfatörvény 142. § (1) bekezdés g) pontjában meghatározott
termékértékesítés történik, akkor az adóhatósági végrehajtási eljárásban
szervezett árverés során történő értékesítések áfa-rendszerbeli megítélése a
következőképpen alakul:
1. Az árverési vevő áfa-alany (ide nem értve az alanyi
adómentes adóalanyt, valamint a kizárólag mezőgazdasági tevékenységet folytató
különös szabályok szerint adózó adóalanyt), vagy eva-alany
Tekintettel arra, hogy azokban az
esetekben, amikor az árverési vevő áfa-alany (ide nem értve az alanyi adómentes
adóalanyt, valamint a kizárólag mezőgazdasági tevékenységet folytató különös
szabályok szerint adózó adóalanyt), vagy eva-alany, a fordított adózás
alkalmazására kerül sor, ezért az ilyen esetekben az árverési vételár az
árverési vevőnél nettó összeg, amelyről az áfa-alany, vagy eva-alany adósnak
számlát kell kiállítania. A számlán – az áfatörvény 169. §-a alapján – föl kell
tüntetni az árverési vevő adószámát is, továbbá szövegesen utalni kell a
fordított adózás tényére (pl. „Fordított adózás alá eső ügylet az áfatörvény
142. § (1) bekezdés g) pontja alapján”).
Az adót az árverési vevő a
kiszámlázott nettó értékre rászámolva állapítja meg, és a rá vonatkozó
szabályoknak megfelelően rendezi a költségvetés felé.
Nincsen akadálya annak, hogy az
adóhatóság az árverés megkezdése előtt az adóssal az áfatörvény 160-162.
§-aiban szabályozott megbízást kössön arra vonatkozóan, hogy az árverés során
történő értékesítés(ek)ről az adós nevében az adóhatóság mint meghatalmazott
állít ki számlát, így az árverési vevő jogai sem sérülhetnek, hiszen így
mindenképpen birtokába kerül az adólevonás tárgyi feltételeként az áfatörvény
127.
§ (1) bekezdés b) pontjában előírt számla.
2. Az árverési vevő a fordított
adózás után nem adófizetésre kötelezett jogalany (azaz alanyi adómentes
jogállású adóalany, vagy kizárólag mezőgazdasági tevékenységet folytató különös
szabályok szerint adózó adóalany vagy nem adóalany).
Abban az esetben, ha az árverési
vevő nem adóalany, vagy alanyi adómentes adóalany, vagy kizárólag mezőgazdasági
tevékenységet folytató különös szabályok szerint adózó adóalany, akkor a
fordított adózás alkalmazása nem merül föl. Ez azt jelenti, hogy ezekben az
esetekben az adófizetésre kötelezett az áfa-alany adós. Éppen ezért ilyenkor az
adót az áfa-alany, vagy eva-alany adós hárítja át az árverési vevőre az egyenes
adózás szabályai szerint. Mivel az árverésen kialkudott vételárnál magasabb
összeg az árverési vevőtől nem követelhető, így az árverési vételárat ez
esetben bruttó, áfával növelt összegnek kell tekinteni.
Az adóhatóság ilyenkor is köthet
az adóssal az áfa-törvény 160-162. §-aiban foglalt megbízást arra vonatkozóan,
hogy az értékesítésről szóló számlát az adós nevében az adóhatóság állítja ki,
ezzel elkerülhető az a nem kívánatos helyzet, hogy az áfa-alany vagy eva-alany
adós
az árverésen értékesített termékről a vevő felé számlát ne állítson ki.
Amikor az adóhatóság az adóssal
elszámol – legyen az adós áfa- vagy eva-alany, vagy nem adóalany személy,
szervezet –, az elszámolás nem tartozik az áfatörvény tárgyi hatálya alá, így
ezzel
kapcsolatban áfa-kötelezettség nem merül föl.
(Pénzügyminisztérium Forgalmi adók, Vám és Jövedéki
Főosztály 5019/1/2008. – APEH Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály
1559455644)