Adózás az egyszerűsített foglalkoztatásban szerzett jövedelem után

Egyszerűsített foglalkoztatásnál[1] – alapesetben – a közterhet a munkáltatónak kell megfizetnie, munkavállalónként, a munkaviszony minden naptári napja után. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor a munkavállalónak is keletkezik plusz kötelezettsége.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) azt tapasztalta, hogy egy munkáltató az alkalmi munkavállalók egyszerűsített foglalkoztatásakor olyan magas összegű nettó munkabért tüntetett fel – a 08’ jelű, a kifizetésekkel, juttatásokkal összefüggő adóról, járulékokról és egyéb adatokról szóló – bevallásaiban, amely a minimálbér, illetve a garantált bérminimum napibérnek megfelelő összegét többszörösen meghaladta.

Emiatt – bizonyos összeghatár fölött – megváltoznak az adózási szabályok, a munkáltató által teljesített kötelezettségek mellett a munkavállalónak személyijövedelemadó-bevallást kell beadnia a NAV-hoz.

Mikor fizeti a munkáltató a közterheket?

A munkáltatónak az egyszerűsített foglalkoztatásban álló munkavállaló számára legalább a minimálbér 85 százalékának vagy a garantált bérminimum 87 százalékának megfelelő összeget kell kifizetnie munkabérként.

A munkabér felső határát az Efo tv. csak a filmipari statisztánál határozza meg, ahol a napi nettó jövedelem maximális összege legfeljebb a tárgyhónap első napján érvényes minimálbér 12 százaléka lehet.

A munkáltató a közterhet azonban csak a mentesített keretösszegig[2]fizeti, melyet úgy számítunk ki, hogy az egyszerűsített foglalkoztatás naptári napjainak számát megszorozzuk az adóév első napján hatályos kötelező legkisebb munkabér – minimálbér, garantált bérminimum – napi összegének 130 százalékával.

Ha a kifizetett munkabér nem haladja meg ezt az összeget, akkor a munkavállalónak nincs teendője, mert ekkor – ha nincs egyéb adóköteles jövedelme – személyijövedelemadó-bevallást sem kell benyújtania.

Mikor fizeti a munkavállaló a közterheket?

Ha a munkavállaló egyszerűsített foglalkoztatásból eredő bevétele meghaladja a mentesített keretösszeget, akkor saját magának személyijövedelemadó-bevallást is be kell adnia.[3] Fontos, hogy a keretösszeg feletti jövedelemből a munkáltató nem von le és vall be személyijövedelemadó-előleget!

Az szja-bevalláshoz a munkáltatónak olyan bizonylatot kell kiállítania, és a kifizetéskor átadnia, amely tartalmazza a magánszemély bevételének összegét és jogcímét. Mivel emiatt a munkáltatónak már nem kell az adóévet követő év január 31-ig összesített igazolást kiállítania, a munkavállalónak mindenképpen meg kell őriznie a kifizetéskor kapott iratokat ahhoz, hogy szja-bevallását be tudja nyújtani a NAV-nak.

Példa:

A 2023-as adóév első napján érvényes minimálbér napibérként meghatározott összege 10 670 forint, melynek 130 százaléka 13 871 forint. Ha a munkavállaló 2023-ban összesen 80 napot dolgozott egyszerűsített foglalkoztatás keretében, akkor a mentesített keretösszeg: 80 x 13 871 Ft, azaz 1 109 680 forint.

Az egyszerűsített munkaviszonyban álló munkavállalónak 2023-ban összesen 1 560 000 forint nettó munkabért fizettek ki. Ebből a mentesített keretösszeget meghaladó rész:

1 560 000 forint – 1 109 680 forint = 450 320 forint.

Így a munkavállalónak a személyijövedelemadó-bevallásban a mentesített keretösszeget meghaladó részt, azaz 450 320 forintot kell a bevallás 1. sorának d) oszlopába beírnia.

Ha a munkavállaló több munkáltatónál is állt egyszerűsített foglalkoztatásban az adóévben, akkor a mentesített keretösszeg számításánál a különböző foglalkoztatóknál ledolgozott munkanapokat és a kifizetett munkabéreket össze kell adni.

A NAV a beérkezett kifizetői, munkáltatói adatszolgáltatások alapján adóbevallási tervezetet készít minden munkavállalónak. Az adóbevallási tervezet tartalmazza az állami adó- és vámhatósághoz benyújtott ’08 jelű bevallás ’08M-12 lapján szereplő, a magánszemély által az adóévben megszerzett, mentesített keretösszeget meghaladó jövedelmet.

A mentesített keretösszeg meghatározásához tehát felhasználható az adóhatóság által elkészített bevallási tervezet.  

Nemzeti Adó- és Vámhivatal

[1] Az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény (Efo tv.)  rendelkezései alapján.

[2] Az Efo tv. 9. § (2) bekezdés b) pontja szerint.

[3] Az Efo tv. 9. § (3) bekezdése alapján.