Nemzeti Adó- és Vámhivatal
vezetője által kiadott
3001/2021. útmutató
az állami adó-és vámhatóságnak az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény, az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény, valamint az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi CLIII. törvény alapján történő bírságolási gyakorlatáról szóló 3006/2018. útmutató módosításáról
Az állami adó-és vámhatóságnak az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény, az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény, valamint az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi CLIII. törvény alapján történő bírságolási gyakorlatáról szóló 3006/2018.útmutatót (a továbbiakban: Útmutató) jogszabályváltozás miatt a következők szerint módosítom.
1. Az Útmutató 11-12. pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„11. A megbízható adózók esetében az adóbírság mértéke főszabály szerint az adóhiány, jogosulatlan igénylés 25%-a, emelt összegű adóbírság esetén az adóhiány, jogosulatlan igénylés 100%-a az Art. 155. § (2) bekezdésében foglaltak értelmében. A kockázatos adózók esetében az adóbírság mértéke főszabály szerint az adóhiány, jogosulatlan igénylés 65%-a, emelt összegű adóbírság esetén az adóhiány, jogosulatlan igénylés 260%-a az Art. 161. § (1) bekezdésében foglaltak értelmében. Ezen jogszabályhely rögzített bírságösszegre/bírságmértékre vonatkozó fordulata tekinthető irányadónak az adóbírság tekintetében, mivel a jogszabályhely bírságminimumra vonatkozó fordulata az adóbírságra nem alkalmazható, figyelemmel arra, hogy az adóbírság mértéke tételes, nem pedig minimum és maximum összegek között mozog. Az Art. 161. § (1) bekezdése alapján kockázatos adózók esetén az adóbírság kiszabása nem mellőzhető. Az adóbírságot a bírságalap 50 százalékánál (megbízható adózó esetén 25 százalékánál, kockázatos adózó esetén 65 százalékánál), illetve, ha az adóhiány illetve jogosulatlan igénylés a bevétel eltitkolásával, hamis bizonylatok, könyvek, nyilvántartások előállításával, felhasználásával, a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével függ össze, a bírságalap 200 százalékánál (megbízható adózó esetén 100%-ánál, kockázatos adózó esetén 260 %-ánál) magasabb mértékben kiszabni nem lehet.
12.Az adóbírság főszabály szerinti mértékénél (a nem megbízható és nem is kockázatos adózó esetén az adóhiány, jogosulatlan igénylés 50%-ánál, megbízható adózó esetén az adóhiány, jogosulatlan igénylés 25%-ánál, kockázatos adózó esetén az adóhiány, jogosulatlan igénylés 65%-ánál) alacsonyabb mértékben is meg lehet állapítani az adóbírság összegét az Art. 219. § (1)-(2) bekezdésében foglaltak alapján. Az Art. 219. § (1)-(2) bekezdése ugyanis az adóbírság főszabály szerinti mértéke esetén lehetővé teszi a mérséklést. A főszabály szerinti mértékű adóbírság kiszabása azonban – figyelemmel az Art. 161. § (1) bekezdésében foglaltakra – kockázatos adózók esetén nem mellőzhető. Nincs helye azonban az adóbírság mérséklésének, illetve kiszabása mellőzésének sem hivatalból, sem kérelemre abban az esetben, ha az adóhiány a bevétel eltitkolásával, hamis bizonylatok, könyvek, nyilvántartások előállításával, felhasználásával, a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével függ össze. Így ezekben az esetekben a kiszabandó adóbírság mértéke nem megbízható és nem is kockázatos adózó esetén az adóhiány, jogosulatlan igénylés 200%-a, megbízható adózó esetén az adóhiány, jogosulatlan igénylés 100%-a, kockázatos adózó esetén az adóhiány, jogosulatlan igénylés 260%-a, vagyis ennél alacsonyabb összegű adóbírságot kiszabni nem lehet, illetve a kiszabás nem mellőzhető.”
2. Az Útmutató 14. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„14. A megbízható adózókra vonatkozó kedvezőbb adóbírság szabály nem alkalmazható akkor, ha a 2017. június 20-át megelőzően megállapított adóhiány, illetve a 2017. június 20-án vagy azt követően megállapított adókülönbözet esetén a megállapítás a megbízható adózói minősítés elvesztését eredményezi.”
3. Az Útmutató 38-39. pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„38. Amennyiben az adózó a jogszabálysértés elkövetésének időpontjában vagy a jogszabálysértés feltárásának (jegyzőkönyvezésének) időpontjában megbízható adózónak minősült, akkor a terhére kiszabható mulasztási bírság felső határa az egyébként kiszabható mulasztási bírság felső határának ötven százaléka, a rögzített bírságösszeg vagy bírságmérték esetén a bírság mértéke az egyébként irányadó bírság ötven százaléka. Nem alkalmazható az előbbi rendelkezés azon mulasztás esetén, amely a megbízható adózói minősítés elvesztését eredményezi. Fontos kiemelni, hogy az Art. 155. § (1) bekezdésének azon kitétele, hogy „az egyébként kiszabható mulasztási bírság” nem az Art. 220. §-ában található bírságtételekre vonatkozik, hanem minden esetben az egyes, megvalósított bírságtényállásokhoz kapcsolódó mulasztási bírságot kell alapul venni a megbízható adózóra kiszabható bírságszámításhoz.
39. Amennyiben az adózó a jogszabálysértés elkövetésének időpontjában vagy a jogszabálysértés feltárásának, illetve az utólagos ellenőrzés megállapításairól szóló jegyzőkönyv keltének időpontjában kockázatos adózónak minősült, az adóhatóság a mulasztási bírság kiszabását nem mellőzheti, és az általa kiszabható legkisebb bírság mértéke az egyébként kiszabható bírság felső határának harminc százaléka, a rögzített bírságösszeg vagy bírságmérték esetén a bírság mértéke az egyébként irányadó bírság százharminc százaléka. Amennyiben az adózó a jogszabálysértés elkövetésének időpontjában vagy a mulasztás feltárásának (jegyzőkönyvezésének) időpontjában kockázatos adózónak minősült, akkor a terhére kiszabható mulasztási bírság felső határa az általános szabályok szerint kiszabható mulasztási bírság felső határának százötven százaléka. Fontos kiemelni, hogy az Art. 161. §-ának azon kitétele, hogy „az egyébként kiszabható bírság” nem az Art. 220. §-ában található bírságtételekre vonatkozik, hanem minden esetben az egyes, megvalósított bírságtényállásokhoz kapcsolódó mulasztási bírságot kell alapul venni a kockázatos adózóra kiszabható bírságszámításhoz.”
4. Az Útmutató 53. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„53. Igazolatlan eredetű áru forgalmazása és EKAER bejelentési kötelezettség nem előírásszerű teljesítése (Art. 226. §) esetén alkalmazandó szabályok:
- Amennyiben az adózó igazolatlan eredetű árut forgalmaz, terhére az adóhatóság az áru forgalmi értékének negyven százalékáig terjedő, de természetes személy adózó esetében legalább kettőszázezer forintig, nem természetes személy adózó esetében ötszázezer forintig terjedő mulasztási bírságot szabhat ki.
- Igazolatlan eredetű árunak minősül az Art. 7. § 23. pontja szerint mindazon áru, anyag, amelyről az adózó az ellenőrzés időpontjában hiteles bizonylattal vagy bizonylat kiállításának alapjául szolgáló okirattal nem rendelkezik.
- Amennyiben az adózó egy termékegységbe tartozó fuvarozott termék tekintetében nem tesz eleget EKAER bejelentési kötelezettségének, az adóhatóság az adózó terhére a be nem jelentett áru adó nélküli értékének negyven százalékáig terjedő mulasztási bírságot szabhat ki.
- Amennyiben az adózó egy termékegységbe tartozó fuvarozott termék tekintetében az EKAER bejelentési kötelezettségét úgy teljesítette, hogy a bejelentett termék mennyisége eltér a ténylegesen fuvarozott termék mennyiségétől, akkor a termék be nem jelentett mennyisége adó nélküli értékének, illetve a bejelentett, de ténylegesen nem fuvarozott termék adó nélküli értékének negyven százalékáig terjedő mulasztási bírság szabható ki.
- Amennyiben az adózó egy termékegységbe tartozó fuvarozott termék tekintetében az EKAER bejelentési kötelezettségét úgy teljesítette, hogy a fuvarozott termék bejelentett értéke eltér a tényleges adó nélküli értékétől, akkor a bejelentett termékérték és a tényleges adó nélküli termékérték különbözete után negyven százalékig terjedő mulasztási bírság szabható ki, feltéve, hogy az adózóval szemben a d) pont szerint mulasztási bírság kiszabásának nincs helye.
- Amennyiben az adózó - kivéve a termék mennyiségére, illetve értékére vonatkozó bejelentési kötelezettség d)-e) pontok szerinti megsértését - egy termékegység tekintetében az EKAER bejelentési kötelezettségét nem a jogszabálynak megfelelő adattartalommal teljesíti, az adóhatóság az Art. 220. § (1) bekezdésében foglaltak szerint jár el, feltéve, hogy az adózóval szemben a d)-e) pontok szerint mulasztási bírság kiszabásának nincs helye.
- A c)-f) pontoktól eltérően nincs helye mulasztási bírság megállapításának, ha az adózó igazolja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben tőle elvárható.
- Az Art. 245. § (1) bekezdése b) pontja alapján, ha az adózó igazolatlan eredetű árut forgalmaz, az adóhatóság az adózó terhére mulasztási bírság kiszabása mellett üzletlezárás intézkedést is alkalmazhat, melynek szabályait a 80-82. pontok tartalmazzák.
- Ha az adóhatóság az EKAER bejelentési kötelezettség elmulasztása, hibásan, valótlan adattartalommal vagy hiányosan történő teljesítése miatt mulasztási bírságot szab ki, a fuvarozott terméket – a romlandó áru és az élő állat kivételével – a kiszabott bírság összegének mértékéig, annak biztosítékaként lefoglalhatja az Art. 240. §-a alapján.”
5. Az Útmutató a következő 54a. ponttal egészül ki:
„54a.Az adózó az általános bírságszabály szerint szankcionálható, ha a Számv. tv. alapján összeállítandó szabályzataiban foglaltaktól eltérően jár el, továbbá, ha a közzétett beszámolója a beszámoló szempontjából lényegesnek minősülő információkat nem tartalmaz vagy tévesen mutat be. (Art. 227/A. §) Lényegesnek minősül a beszámoló szempontjából minden olyan információ, amelynek elhagyása vagy téves bemutatása - az észszerűség határain belül – befolyásolja a beszámoló adatait felhasználók döntéseit.”
6. Az Útmutató 57. pontjának b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[„57. Nyilvántartási, iratmegőrzési kötelezettség megszegése szokásos piaci ár meghatározása, valamint ellenőrzött külföldi társaságokkal folytatott ügyletek esetén (Art. 230.§) alkalmazandó szabályok:]
b) Ugyanazon nyilvántartás vezetésének ismételt elmulasztása esetén az adózó az első esetben kiszabott mulasztási bírság mértékének négyszereséig terjedő mulasztási bírsággal sújtható. Az a) pont ismételt jogsértésre vonatkozó rendelkezése, valamint ezen pont első mondata nem alkalmazható, ha a két egymást követő mulasztás között kettő évnél több telt el.”
7. Az Útmutató a következő 10a. címmel egészül ki:
„10a. A kerekítés szabályai
75a. Az Art. 6. § (3) bekezdés a) pontja alapján a bírság, a pótlék és a költség tekintetében az adóra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, így a kerekítés szabályai irányadóak valamennyi érintett fizetés kötelezettségre. A kerekítés következménye, hogy ahol szükséges annak alkalmazása, ott a törvényben előírthoz képest eltérő összeget (vagy kevesebbet, vagy többet) kell fizetni. Ennek értelmében a fizetendő összeget két lépésben kell meghatározni: első lépésként az adott fizetési kötelezettséget meghatározó törvényi rendelkezés alapján meg kell állapítani a kötelezettség összegét, második lépésben pedig az így meghatározott összeget a kerekítés szabályai szerint lefelé vagy felfelé el kell téríteni. A fizetési kötelezettségre vonatkozó szabályt és a kerekítési szabályt együttesen alkalmazva kell meghatározni a fizetendő összeget. Az Art. 3. számú melléklet Általános rendelkezések 4. pontja alapján állami adó- és vámhatóságnál nyilvántartott adót, vagy egyéb fizetési kötelezettséget - a természetes személy által fizetett jövedelemadót, különadót, egyszerűsített közteherviselési hozzájárulást, egészségügyi hozzájárulást, járulékot, az illetéket, a cégautóadót, az egyszerűsített foglalkoztatással összefüggésben fizetendő összeget, valamint a vámhatóság által kiszabott vámokat és a vámmal együtt kiszabott nem közösségi adókat és díjakat kivéve -, és a költségvetési támogatást ezer forintra kerekítve kell megfizetni. Az adózónak - személyétől függetlenül - a cégautó-adót kerekítés nélkül forintban kell megfizetnie. A Tbj. és az Efo tv. alapján fizetendő közterhek kivételével az adózónak az ezer forintot el nem érő adóját nem kell megfizetnie, és az adóhatóság az ezer forintot el nem érő adó-visszatérítést, -visszaigénylést nem utalja ki és nem tartja nyilván.
75b. Adóbírság esetében az Art. 215. § (3) bekezdése szerinti, az adóbírság mértékére vonatkozó rendelkezést az Art. 3. számú mellékletének kerekítési szabályával együttesen kell alkalmazni, tehát például 3000 Ft adóhiány után 50%-os mértékben kiszabott adóbírság összegét (1500 Ft) nem 1000 Ft-ban, hanem 2000 Ft-ban kell megállapítani.
75c. A feltételes adóbírság kedvezmény megállapításakor is figyelembe kell venni a kerekítési szabályt, tehát például 3000 Ft adóhiány után 50%-os mértékben kiszabott adóbírság összegét (1500 Ft) nem 1000 Ft-ban, hanem 2000 Ft-ban kell megállapítani. A nevezett esetben a feltételes adóbírság kedvezmény alkalmazásával a fizetési kötelezettség 750 Ft lenne, amely kerekítve 1000 Ft.
75d. Mulasztási bírság esetében is a fizetési kötelezettségre vonatkozó szabályt és a kerekítési szabályt együttesen alkalmazva kell meghatározni a fizetendő összeget.
75e. A 75a-75d. pontokban szereplő összegek tekintetében a döntés rendelkező részében csak a kerekítés eredményeként megállapított összeget kell rögzíteni, vagyis csak azt a bírság, pótlék, költség összeget, melyet az adóhatóság ténylegesen felszámított, megállapított.”
8. Az Útmutató 81. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„81. A 80. pontban felsorolt mulasztások ismételt előfordulása esetén az üzletlezárás időtartama harminc, majd minden további esetben hatvan nyitvatartási nap. Az ismétlődésre vonatkozó szabályok nem alkalmazhatóak, ha két egymást követő ugyanolyan mulasztás között három év eltelt. A hároméves időtartam számítása során az ugyanolyan mulasztást kell alapul venni. Az első mulasztás időpontja az elkövetés időpontja. Az ismételt mulasztás időpontja az ellenőrzés időpontjában is fennálló mulasztás esetén (ha éppen be nem jelentett foglalkoztatottat foglalkoztat az adózó) a mulasztás feltárása, azaz a mulasztásról való tudomásszerzés napja. A mulasztásról való tudomásszerzésen ebben az esetben az ellenőrzés kezdő időpontját kell érteni.”
9. Az Útmutató a következő 81a-81c. pontokkal egészül ki:
„81a. Az ismétlődés szempontjából a mulasztás elkövetési időpontjának van jelentősége. Azon mulasztások esetében ugyanakkor, amelyek nem az ellenőrzés időpontjában, hanem korábban valósultak meg vagy álltak fenn – például az Art. 245. § (1) bekezdés a) pontja szerinti azon eset, amikor a revízió azt állapítja meg, hogy az adózó a múltban be nem jelentett alkalmazottat foglalkoztatott – az elkövetés időpontja nem a mulasztást feltáró ellenőrzés megkezdésének napja, hanem ahhoz képest egy korábbi időpont. Amennyiben az ellenőrzés azt állapítja meg, hogy az adózó a múltban, egy meghatározott napon be nem jelentett alkalmazottat foglalkoztatott, úgy a mulasztás időpontja a be nem jelentett foglalkoztatás napja, huzamosabb időn keresztül fennálló jogszabálysértő helyzet esetében (pl. ha az adózó több napon keresztül foglalkoztat bejelentés nélkül) az első elkövetés időpontja az az utolsó nap, amikor a mulasztás még fennállt. Az ismételt mulasztás időpontja az ellenőrzés időpontjában is fennálló mulasztás esetén (ha éppen be nem jelentett foglalkoztatottat foglalkoztat az adózó) az a nap, amelyen az ellenőrzés megkezdődött, múltbeli be nem jelentett foglalkoztatás esetében pedig annak az időszaknak az utolsó napja, amikor a mulasztás még fennállt.
81b. A lezárás alkalmazhatóságának mérlegelése csak a mulasztás első alkalommal való elkövetése esetén lehetséges (azaz nem lehet eltekinteni a lezárástól a következő alkalmakkor). Amennyiben az adóhatóság a mérlegelhető 12 napos üzletlezárástól ‒ mérlegelési jogkörében ‒ eltekint, majd az adózó ismételten üzletlezárást megalapozó mulasztást követ el, úgy a második alkalommal történő mulasztás esetén az üzletet 12 nyitvatartási napra, majd a harmadik alkalommal 30, további esetekben pedig 60 nyitvatartási napra kell lezárni. A jogszabályi előírás szerint az első üzletlezárás 12 nap lehet, sem több, sem kevesebb, ami azt jelenti, hogy függetlenül attól, hogy ezen első lezárás hányadik alkalommal megvalósított mulasztás miatt kerül elrendelésre, annak időtartama nem módosulhat, az 12 napban határozható meg. Ebből következően a további lezárások időtartama az első lezárás időtartamához igazodva – fokozatosan növekedve – alakul.
81c. A 80. pontban foglalt adóköteles tevékenység célját szolgáló helyiség fogalma alatt kizárólag a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény (a továbbiakban: Kertv.) 2. § 27. pontja szerinti üzlet fogalmát kell érteni: kereskedelmi tevékenység folytatása céljából létesített vagy használt épület, illetve önálló rendeltetési egységet képező épületrész, helyiség, ideértve az elsődlegesen raktározás, tárolás célját szolgáló olyan épületet vagy épületrészt is, amelyben kereskedelmi tevékenységet folytatnak. Nem minősül adóköteles tevékenység célját szolgáló helyiségnek a Kertv. 2. § 17. pontja szerinti mozgóbolt: kiskereskedelmi tevékenység folytatására kialakított jármű, illetve járműre szerelt vagy általa vontatott eszköz. Mozgóbolt tekintetében az üzletlezárás nem alkalmazható.”
10. Az Útmutató 82. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„82. A kiszabott bírságról és a lezárásról hozott határozat elleni fellebbezésnek a lezárás végrehajtására nincs halasztó hatálya. Az intézkedés miatt harmadik személyeket ért kárért az adózó köteles helytállni.”
11. Az Útmutató:
- 9. pontjának második mondatában, valamint 10. pontjában az „adóhiány” szövegrész helyébe az „adóhiány, illetve jogosulatlan igénylés”,
- 52. pont b) alpontjában az „adóellenőrzés” szövegrész helyébe az „ellenőrzés”
- 52. pont d) alpontjában a „bevallási kötelezettségének” szövegrész helyébe az „az ugyanazon jogviszonnyal összefüggő bevallási kötelezettségének ”
- 58. pont a) alpontjában a „húsz százalékig terjedő” szövegrész helyébe a „tíz százalékig terjedő”
- 80. pont d) alpontjában az „üzemeltetésével” szövegrész helyébe a „kötelező használatával és üzemeltetésével”
szöveg lép.
12. Érvényét veszíti az Útmutató
- 15. pontja
- 62. pontjában az „élelmiszer-értékesítést kezelőszemélyzet nélkül végző” szövegrész,
- 65. és 74. pontja
13. Jelen útmutató a kiadmányozás napját követő 3. munkanaptól érvényes.
Budapest, 2021. január 7.